2017. Ünnepség
Svájc-szerte folytak és folynak a megemlékezések az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról. Zürichben 2017 március 12-én tartottuk ünnepi megemlékezésünket.
A Zürichi Magyar Egyesület, a Magyarház Alapítvány, a Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetsége, valamint a történelmi egyházak március 15-i emlékünnepségére a neumünsteri gyülekezet színháztermében került sor. A nemzeti megemlékezést, mint hagyományosan, most is az ökumenikus istentisztelet előzte meg. Michna Krisztina lelkipásztor és Vizauer Ferenc atya vezetésével tartottuk ünnepi istentiszteletünket, ahol a zürichi magyar keresztények együtt ünnepeltek felekezeti hovatartozástól függetlenül. Zürichben sok a gyermekes család, ezért a legtöbb rendezvényhez kapcsolódnak gyermekfoglalkozások is. Az istentisztelet alatt "gyermek istentisztelet" folyt. Ehhez hasonló "gyermek istentiszteletet" rendszeresen szervez a zürichi magyar protestáns gyülekezet, megszólítva ezzel a legkisebbeket is.
Délután 3 órakor kezdődött a megemlékezés 48-ról. Az ünnepséget Szennyessy László, a Zürichi Magyar Egyesület és a Svájci Magyarház Alapítvány elnöke nyitotta meg. Az Ökumenikus Golarits kórus Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékából adott elő részleteket, ezzel is megadva az ünnep derűs de egyben emelkedett hangulatát. Nagy örömömre szolgált, hogy a kórust zongorán kísérhettem. Az ünnepi beszéd megtartására Szabó László erdélyi unitárius lelkészt, politológust, a Magyar Unitárius Egyház Gondviselés Segélyszervezetének ügyvezető elnökét kérte fel a rendező egyesület. A zürichi magyar közösség egész nemzetben gondolkodik: szinte minden ünnepségen, rendezvényen vannak meghívott előadók, vendégek, művészek, vagy szervezetek a magyarság különböző területeiről, ezzel is erősítve magyarság összetartozását.
Az ünnepség második felében a művészet állt az előtérben. Elsőként Gencyilmaz Miklós és András ifjú zenész ikerpár elbűvölő és virtuóz előadását hallgathattuk meg csellón és hegedűn. A testvérpár fejlődését évek óta követheti a zürichi magyar közönség. Ezek után Incze Dalma szavalta el mély beleéléssel Wass Albert: A láthatatlan lobogó című versét. Az ünnepség zárásaként egy különleges zeneművet ismerhetett meg a közönség Káplán György énekművész tolmácsolásában. Erkel Ferenc A magyarok istene című dalát, Petőfi azonos című verse ihlette. Petőfi versét én ismertethettem meg a közönséggel.
A gyermekekről az ünnepség alatt sem feledkeztünk meg. Velük a székelyföldi származású, jelenleg Budapesten élő Benedekffy Katalin színész-operaénekes foglalkozott egy közösségkovácsoló művészeti műhely keretében, ahol a gyerekek mesék, táncok, balladák, játékok és népszokások segítségével ismerkedtek Erdély gazdag kultúrájával.
Az ünnepség hátterében sok önkéntes dolgozott a terem berendezésén, takarításán. Külön köszönet a cserkészeknek és szüleiknek, hogy a vendégeket magyaros ízekkel, süteményekkel és itallal várták. Köszönet minden résztvevőnek és szervezőnek, hogy igazi nemzeti ünneppé varázsolták ezt a napot.
A megemlékezésen túl is készültünk az ünnepre, a Zürichi-tó partján álló kopjafát alkotója, Jablonkay Péter felújította: lecsiszolta, újrafestette és fényezte. A felújított kopjafánál koszorút és virágokat helyeztünk el, tisztelegve a hősök előtt.
Szerző: Bóra Eszter
A cikk elolvasható a Kőrösi Csoma Sándor Program hivatalos honlapján is.
