Idén is megszervezték a hagyományos magyar bált Zürichben
2025-ben január 25-én szervezték meg a Zürichi Magyar Bált, immár 52. alkalommal. A főszervező, idén százhatvanegy éves Zürichi Magyar Egyesület Svájc egész területéről, illetve Magyarországról is várt vendégeket az ország legnagyobb városa közelében lévő Klotenbe, pontosabban a Schluefweg Konferenciaközpont báltermébe, amely már a délelőtti órákban megtelt élettel.
Gyerektáncházzal kezdődött a nap
11 óra és 12 óra 30 perc között zajlott az immár hagyományossá vált Gyerektáncház, amelyet a zürichi Óperenciás néptáncegyüttes tagjai tartottak a Zürichi Magyar Egyesület felkérésére, a Zürichi Magyar Iskola és Óvoda tanítóinak segítségével. A közel százhúsz felnőttet és gyereket egy tavaszváró mese által kalauzolták el a különböző tájegységek táncaiba, emellett énekekkel és kézműves foglalkozásokkal is színesítették a programot.
Pillanatkép a Gyerektáncházból
A Gyerektáncház befejeztével báli díszletet kapott a terem, a helyükre kerültek az asztalok, ugyanakkor a táncteret is kijelölték a szervezők a 19 órától kezdődő rendezvényre.
17 órától a bálnyitó fiatalok főpróbája zajlott a felvidéki születésű Keil Tímea vezetésével: ezúttal rekordszámú, összesen tizenegy pár gyakorolta a bécsi keringőt, amelynek dallamai pillanatok alatt betöltötték a teret. A nyitótáncosok után az Óperenciás Néptáncegyüttes tagjai próbáltak berni és genfi erősítéssel, majd a báli zenekar, a Dabasról érkezett Silver Music Band izzította a hangszálakat és a hangszereket.
Hivatalos megnyitó köszöntőbeszédekkel és keringővel
A vendégek közül jó néhányan már 19 óra előtt elfoglalták a helyüket a számukra kijelölt asztaloknál, ahol régen látott ismerősökkel is találkoztak. Az ünnepi beszédek sorát Zennyessy László, a Zürichi Magyar Egyesület, a Svájci Magyarház Alapítvány Országos Szervezet, illetve a Magyar Diaszpóra Tanács Európai Régiójának elnöke nyitotta meg, majd Nacsa Lőrinc, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, illetve egy-egy svájci politikus köszöntötte az egybegyűlteket; a díszvendégek között volt dr. Czukor József, Magyarország berni nagykövete is.
Nacsa Lőrinc és Zennyessy László
A beszédeket követően a nyitótáncosok kerültek reflektorfénybe, és egy elegáns, már-már feledésbe merült világba repítették vissza a jelenlévőket. Miután elhalkultak az utolsó szólamok, egy másik, jól ismert keringődallam csendült fel; a fiatalok felkértek egy-egy vendéget, majd szabad volt a tánc mindenkinek. Egy fedél alatt mulattak a svájci magyarok és más nemzetiségű vendégeik, illetve magyarországi és svájci közéleti személyiségek, politikusok, lehetőséget kapva egymás megismerésére.
A bálnak összetartó ereje van
A mintegy háromszáz főt mozgósító rendezvényen sikerült megszólaltatni a főszervező egyesület elnökét, Zennyessy Lászlót, aki elárulta, hogy miért szervezi meg évről évre a Zürichi Magyar Bált: „Amellett, hogy óriási munka, és nagyon sokan dolgoznak az előkészületek alatt, valamint a helyszínen, jólesik látni a bálnyitó és a vendégek között ülő fiatalok, illetve a többi résztvevő örömét. Igazán jó rendezvény, ráadásul összetartó erővel bír, mert olyanok is vannak a jelenlévők között, akik évente egyszer itt találkoznak egymással. Egész Svájc területéről érkeznek ide a magyarok.”
Szabad volt a tánc mindenkinek
A Szilágyságtól Haitiig
Az est sokak által várt programja volt a néptánccsokor: az idén tízéves, egyesületként is működő zürichi Óperenciás Néptáncegyüttes szilágysági, valamint maglódi táncokkal lépett fel, majd berni és genfi táncosokkal kiegészülve a Mezőségre vezette a bálozókat, akik végül a fellépőkkel együtt mulattak. Maga a néptánccsokor sokaknak tetszett, amiről így vélekedett Koós Eszter, az egyesület elnöke, a tánccsoport női oktatója: „Nagyon örülünk a pozitív visszajelzésnek. Hetente egyszer próbálunk, igazából az elmúlt három-négy alkalommal kapcsoltunk rá intenzíven az előkészületi folyamatra, gyakoroltunk komolyabban.”
Közönség előtt az Óperenciás Néptáncegyüttes
A bálon egy másik táncos produkció is volt a Kakadu Dance Art Academy görög származású alapítóinak köszönhetően: Nana Goni és Stelios Monachas argentin tangót, illetve milongát adott elő, utána következett a merengue (a Dominikai Köztársaságból és Haitiból származó zenei stílus és a hozzá kapcsolódó, azonos elnevezésű tánc), amelyet bárki kipróbálhatott a jelenlévők közül.
Értékes nyeremények találtak gazdára
Éjfél körül a szerencse római istennője, Fortuna is szerepet kapott, mivel svájci, magyarországi és erdélyi támogatók jóvoltából idén is voltak értékes tombolanyeremények, amelyek a sorshúzás után találtak gazdára. Ezután a báli zenekar három tagja citeramuzsikával lepte meg a jelenlévőket, majd ismét megtelt a táncparkett.
A mulatság január 26-án, éjjel 3-kor ért véget, a Zürichi Magyar Egyesület elnökében, Zennyessy Lászlóban pedig fel sem merült, hogy ne legyen folytatás: „Az 52. Zürichi Magyar Bál megszervezése arra kötelez minket, hogy az 53. bált is megszervezzük. Hálás vagyok azért, hogy van segítségem, nagyon lelkes emberek, akik feláldozzák a szabadidejüket – mondhatni lopják az idejüket a családtól, a munkahelytől, illetve más hobbitól –, és tesznek a közösségért. Úgyhogy nagyon értékelem őket.”
Néhány visszajelzés a bálozóktól
Golarits Gyöngyi: „Azért térek vissza évről évre, mert számomra nagyon fontos a magyarság, valamint az, hogy itt, külföldön is megtartsuk a népszokásokat, hitünket, magyarságunkat, és a szívünkben kapcsolódjunk ahhoz a helyhez, ahol születtünk, éltünk.”
Tary Anna: „Már harmadszor voltam a bálban; olyan szép élmény ilyenkor, ennyi magyar emberrel együtt lenni, évente egyszer. Nagyon jó volt, hogy itt ünnepelhettem a szülinapomat, emellett nyitótáncos is voltam, felkértek, hogy kellene még egy lány, mert kiesett valaki, és végül az is nagyon jól sikerült. Szerintem szép este volt.”
Borka Ráhel: „Nagyon jó élmény volt együtt táncolni a csoporttal, és most – ha jól tudom – rekordszámú pár volt. Mindenki nagyon örült – a rokonok is –, hogy ilyen szép tánccal nyílt az este.”
Nyeste Márton: „Jó érzésekkel megyek haza, mert sikerült összehozni, tudtunk próbálni. Először voltam nyitótáncos, eléggé új volt, nem tudtam, hogyan kell lépni, de engem is jól bevezettek.”
Hargitai Gyula: „Egy nagyon jó, kedves barátom, Hortobágyi Levente mesélt a rendezvényről, és arra gondoltam, hogy jó lenne eljönni. Számomra ez volt az első magyar bál Zürichben, nagyon tetszett, azért is, mert vonzódom a magyar kultúrához, holott már harmincöt éve nem élek Magyarországon. Tetszettek a táncok, meg minden, ami megdobbantotta a szívem.”
Szalai András: „Szerintem a magyarság összetartása rendkívül fontos, a kultúra pedig elengedhetetlen ehhez. A kultúra része a tánc, a zene, sőt az is, hogy az emberek szocializálódhassanak, közös kultúrával, közös alapokkal, közös jövőt tudjanak építeni. És lényeges, hogy mindezt szervezetten, magas színvonalon, elegánsan, az etikett betartásával és határozottan jó hangulatban valósíthassák meg.”
Tátrai Infanger Nóra: „Nagyon jól éreztem magam, sok ismerőssel találkoztam. Huszonhárom éve az itteni magyarokról írtam a doktorátusomat, és a berni Figurás Néptánccsoport tette ki a munkám felét; a bálon négy taggal találkoztam közülük, úgyhogy a bál egy időutazás volt számomra.”
Írta: Farkas Melánia
Fényképezett: Móréh Károly
